Biztos sokszor láttál már olyan mesét, amelyben a farkasok a gonosz szerepét tölti be. Gondolj csak a Piroska és a Farkasra, vagy a magyar népmesék valamelyikére. Utóbbiban a farkas mindig éhes,és ételt próbál lopni a gazdáktól. De lebukik,ezért csúnyán elverik. Ez enged következtetni arra, hogy ez lehet alapja a félelemnek. Ugyanis,ha a farkas juhot lopott a családtól, az éhen halhatott a téli hónapokban.

HIPOTÉZISEK 
Bár a medvék,lovak,sőt a méhek is több ember halálának voltak az okai,mint a farkasok,az emberek féltek tőlük. Habár a medve-aki iszonyú erős,és félelmetes-,aranyos beállítást kap. Gondolj csak Micimackóra,vagy a Teddy mackók egyikére! Ennek persze semmi köze a valósághoz, a medve egy kegyetlen gyilkos. Óriási termetű,csak leken egy pofon,és azonnal meghalhatsz. A méhekre sok ember allergáis,ha beléd döfi a szullánkját,fulladásos allergia alakulhat ki. Ez persze halálos,és nem kevés ember ebben lelte a halálát. Pedig az aranyos kis Maja a méhecske...na,ő sem gonosz!

OKOK
A farkasok,akik nem mozognak olyan kecsesen,mint egy ló, nem olyan "dédelgetnivaló",mint egy mackó, nem olyan hűséges,mint egy kutya.
Az ilyen negatívumok miatt a farkast az emberek elkönyvelték a lusta,gonosz farkasnak, aki csak lop és gyilkol, a sötét erdőben él, hegyesek a fogai, hosszú,ravasz pofája van. Az emberek hajlamosak az állatokat az élőhelyük alapján rangsorolni,gondoljunk csak a zavart vízben élő krokodilra, a sötét óceánok alján úszkáló cápára... ezek mind olyan helyek, ahol az ember kiszolgáltatottnak érzi magát, így a természetes reakció az, hogy fél az ottani ragadozótól. Az emberek jobb szeretik a nyílt,napos mezőket, ahol mindent jól átlátnak. A farkas az erdőben él, így ez is közrejátszhat.

Bár régen,mikor a farkasok könnyen betudtak törni a falvakba, tényleg komoly veszélyt jelenthetett. Néhány területen a farkas egy válfaja a csúcsragadozó volt. Sajnos ennek következtében vadásztak rá,és szitne teljesen kiirtották az adott területről. Pl. hazánkban kihal a 19. században, de Angliában 1500 körül teljesen kihalt, Skóciában 100 évre rá. Hollandiában,Belgiumban, a Rajna mentén is kiölték őket. Szerencsére kezdenek visszatelepülni,de sok helyen védettek.

EMPÁTIA
Képzeld magad egy farkas helyébe, mondjuk 1500 körül. A középkor sötét éveiben élsz, éhezel, az erdőségeket kivágták körülötted. A szarvasok elvándoroltak, nincs élelem. Ezért arra vetemedsz, hogy az emberek közelébe menj. Nem szívesen teszed, de közéjük kell menj, hogy ehess. Ellopod egy bárányukat, finom volt, ezzel elleszel pár napig. De abban a pár napban kergetnek, tüzes botokkal, fémes szerszámokkal... igen, meg akarnak ölni. Te nem érted a dolgokat, nem ő közülök ettél, hát mi bajuk? Ők is leölték volna azt a szegény kis bárányt, nem az ő életüket vetted el. A családodat már lemészároltál, a békés otthon,melyben éltél, már elpárolgott. A barátságos, madárcsicsergéssel zajos, illatos erdőben az élet rossz irányt vett: hullák mindenütt, az ember gyilkol, pusztít,elvesz. Pár napja kölykeid születtek, ők az ételt várják odahaza, éppen az emberek elől menekültél, most sietsz hozzájuk haza. A bokrok közt bújkálsz, settenkedve osonsz az odúd felé. Emberszag és nyivákolás.
Megtorpansz,fejed felkapod,és a hang irányába szaladsz. A hang az otthonod felől jön. Reccsenés és sírás. Újabb reccsenés, a sírás abbamarad. Végre odaérsz, az egyik ember épp az egyik kölyködöet dobta le a bozótosba, és kajánul vigyorog. Újabb kölyköt kapott fel,aki vakon igyekszik elmenekülni. Rémülten vinnyog, hogy az életét mentse. Tehetetlenül kell végignézned, ahogy az egyik ember felkapta a kölyködet, kitörte a nyakát,majd ledobta a földre, és belerúgott. A kicsinyke testből elszállt az élet. Minden kölyköd halott, ahogy a családod többi tagja is. Éhezel, egyik napról a másikra élsz. Egyedül,tehetetlenül. Nem tudsz jobb megoldást, az egyik embernek rontasz. Fogaidat a húsába vájod, vére a szádba tódul. Üvöltve ránt le magáról, és fejbe vág egy husánggal. Megszédülsz, de nem adod fel. Érzed, hogy vérzik a fülednél. Néhányszor még nekik ugrasz, de sikertelenül. Hasztalan minden próbálkozás, ketten vannak, és fegyverekkel. A földön kuporogsz, nyüszítve a fájdalomtól, az emberek közelítenek feléd. Utolsó erővel megfeszíted az izmaidat, nekik ugrasz. Elkapják a levegőben a nyakadat, és fojtogatnak. Eszeveszetten ütni kezdenek, a szemed majd kiesik, a fogaid kitöredeznek, vérzik mindened. Halálosra vernek, majd otthagynak. Elhagytam a földet, és remélem,egy jobb világba kerülök. Ahol nincs üldözés, halál. De legfőképp EMBER.
Később, nagyon sok év múlva, az ember,mikor leölte az utolsó állatot, kivágta az utolsó fát, kiszárította az utolsó folyamot, egyszerűen meghal. Leölik egymást, éhen halnak, szomjan vesznek, NEM KAPNAK MAJD LEVEGŐT.

 LÉNYEG
Gondolom,kivehető volt a lényeg. Igaz,kicsit eltávolodtam az eredeti témámtól, de úgy gondoltam,valamennyire kapcsolódik. Hihetetlen, hogy a farkast leölték, amikor Afrikában, ahol rosszabb a helyzet, megtűrik az oroszlánt, mely sokkalta veszedelmesebb, és az afrikai pásztorok szegényebbek, vagy akár az indiaiakat, hogy ne bántsák a tigriseket... Mert mi, a fejlett országok azt mondjuk, ne bántsuk az állatokat, a természetet. Pedig ez fontos: sokkalta kevesebb állat hal meg az afrikai és indiai pásztorok keze által, mint a mi gyárainktól, a szmogtól, az erdők irtásától, a sok vadászattól. Ezen kellene elgondolkozni.

SAJÁT ÍRÁS